19 éves lány vagyok. A középiskolát az iskola legjobb tanulójaként végeztem. Országos diákolimpiákon vettem részt több sportágban is. Emellett labdarúgó is voltam. Újságírói, játékvezetői stb. papírokkal is rendelkezem.
Közlekedésmérnöknek tanultam két szemeszter. Nem tudtam folytatni, mert dolgoznom kellett, hogy fenntartsam magam. Emiatt a tanulmányaim is romlottak. 2011 júniusában külföldre mentem nyári munkára, hogy spórolok és könnyebben folytatom a sulit. Eközben kaptam egy jó ajánlatot egy másik európai országban, így ide költöztem dolgozni, az egyetemet egy évre passziváltattam. 2012 szeptemberében folytatnám. az internetről értesülök Magyarország politikájáról. Minden egyes nap erősebb a fejemben kavargó gondolat, terv, hogy maradok, itt élem le az életem.
Fizetésemből nem azon gondolkodom, hogy egy hétig zsíros vagy egy hétig lekváros kenyeret egyek! (Mint kollégiumban!)
Borzasztó érzés belegondolni, hogy odahaza édesanyám és nagymamám viszont ezen gondolkodik!
Magyar vagyok ízig-vérig! Szeretem Magyarországot!
DE lenne értelme hazamennem és éhezni a diplomáért még 2,5 évet?
Talán én is egy vagyok a 99%-ból?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.