Az egyik közmédium újságírója voltam, amíg ki nem rúgtak a politikai tisztogatások idején. Azóta főállásban nem alkalmaznak sehol. Az állami kézben levő intézményeknél esélytelen pályáznom, a kereskedelmi média és az internetes újságírás pedig anyagi gondokkal küzd.
Így szabadúszóként írogatok néhány lapban, de amit ezért kapok, körülbelül éhen halni elég. 40 éves vagyok, az újságírás az életem, ennek ellenére a munkaügyön keresztül kezdtem el tanfolyamokra jelentkezni, hogy átképezzem magam. Azonban közeledik a karácsony, és nem merek a GYES-en lévő feleségem és a két gyermekem szemébe nézni, mert nem tudom, miből fogom nekik megvenni a hőn áhított ajándékokat.
Mi is egyek vagyunk a 99%-ból!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.