35 éves Budapesten egyedül élő nő vagyok. 10 éve a jobb megélhetés és egy szerelem miatt költöztem egy alföldi faluból a fővárosba. Sikerült is elhelyezkednem egy utazási irodában, ahol 2009-ig dolgoztam, míg a válság hatására leépítésre hivatkozva el nem küldtek. Azóta egy kis éjjel-nappali boltban vagyok eladó. A volt párommal közös lakást vettünk, azóta ő elhagyott, hitelei rám maradtak, amit a kisbolti fizetésemből lehetetlen törlesztenem. Pedig van, hogy 24 órás műszakokat vállalok és még a hétvégéimet is feláldozom. Nem tudok már a beteg szüleimhez sem leutazni vidékre, mert nem tudom kitermelni a vonatjegy árát. Bele sem merek gondolni, hogy a téli fűtésszámlákat, miből tudom majd kifizetni, a lakáshitelem végtörlesztéséről pedig én nem is álmodhatok. Kilátástalannak érzem az életem, és senkire nem tudok támaszkodni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.