Egy Csongrád megyei közösségi házból kaptuk Zita levelét:
Negyvenkét évig dolgoztam varrónőként. A másfél szobás lakásom rezsije 25000 forint. Gyógyszerekre havi minimum 19600 forintot költök. Napi 500 forintból eszem, de ENNÉL KEVESEBBŐL NEM MEGY!
Nincs autóm, nem iszom alkoholt, nem járok szórakozni, nem dohányzom, és a kiskutyámat is elajándékoztam.
56600 forint a nyugdíjam. Egyszerűen nem bírom már! Mi lesz így velem?
Mi vagyunk a 99% !!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.