Tisztességgel és lemondások árán megtanultam 1 szakmát, amiből azt gondoltam, hogy meg fogok tudni élni. Fizetni tudom a számlákat, nem kell a szüleimnek külön rám költeniük és még spórolni is fogok, hogy legyen miből megélnem, ha nem lesz munkám.
Most egy éve, hogy a Munkaügyi Központ és az ismerősök próbálnak munkát keresni nekem. Nem sikerül.
Nem akarok otthon napot lopni, és nem akarom, hogy az állam tartson el. Dolgozni, munkát akarok.
Egy a 99%-ból, aki rosszabbul járt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.